Folytatódik a Terápia - októbertől új évaddal, új problémákkal, szereplőkkel indít az HBO. A pszichológus, a pszichoterapeuta szakmai és magánéleti nehézségeit, sejthetően újfent tipikusan mai magyar élethelyzeteket, problémákat tár majd elénk.
Előző blog bejegyzésemben nagyra méltattam az első évadot, majdnem harcba szálltam a kritikusabb véleményekkel. Most kíváncsian és izgalommal várom a következő HBO Terápia sorozatot. Kíváncsi vagyok marad-e a szakmai színvonal olyan igényes, amilyen az előző évadban volt (elsősorban a pszichológus, pszichológiai, terápiás színvonalra gondolok, a színésziben, rendezőiben nem kételkedem). Ugyanakkor kicsit tartok attól, hogy túl sok lesz belőle…túl sok lesz a dráma…Valóság-show hangot üt majd meg…beszippant és közben nem vesszük észre, hogy mennyire szemérmetlen és abúzív a „téma”: mások legbelsőbb világának piacra dobása. Még ha azok a „mások” fiktív szereplők is…még ha magunkra is ismerhetünk…még ha el is gondolkoztat sokakat…még ha meg is dolgoztat bennünket lelkileg.
A beharangozó előzetes hírekből tudható, hogy az előző évadban szétesett pszichológus (a főszereplő) talpra áll lassan, de újabb és még "nehezebb" kihívások várnak rá: egy magas rangú politikus, halálos beteg egyetemista lány, és a kudarcos pár evészavaros kamasz fia keresi a segítséget nála. Nekiugrik majd szinte mindenki: a fiát elvesztett, gyászában segítséget nem találó apa; egy régi nő páciense(?), akihez talán más szálak is fűzték korábban a pszichológust. A terapeuta pszichológus folytatja saját szupervízióját/terápiáját (nem egyértelmű miről is van szó egyenlőre) annál a női kollégájánál, akivel rég ismerik egymást, talán nem kizárólag szakmai berkekből…baráti, vagy múltbeli, egyoldalú szerelmi viszony, ebből fakadó sérelmek is bonyolítják a helyzetet.
Az összefüggések felismerése olykor valóban fájdalmasan hasít mindenkibe.