Elméletek a pszichoterápiás csoport gyógyító voltáról

A darvak csapatban repülnek, v-alakban. A csapat elején és oldalain a tapasztalt madarak találhatóak. Az elől repülők az irányt tartják, a csapat oldalán elhelyezkedők az alakzat megtartásáért felelnek. A forma alkalmas arra, hogy a csoport, mint egész, együttes mozgása által kiküszöbölje, korrigálja a fáradtságból, esetleges repülési tapasztalatlanságból eredő hibákat, s segít abban, hogy lehetőleg minden tagja elérje az út célját. A darvak tudnak valamit a csoport gyógyító tényezőiről.

A csoport-pszichoterápia közel száz éves múltra tekint vissza. Az évek során  mind elméleti kerete, mind alkalmazási területe fokozatosan differenciálódott. Mára több nagy irányzatot és módszert különbözetünk meg.

Magát a kifejezést Moreno használja először (Moreno,1959, id.Hidas, 1984.21.o): fő gyógyító tényezőnek az emberek egymásra hatását tekinti. Moreno nyomán Mérei szintén szociálpszichológiai nézőpontból szemléli a csoportot, mely az együttes tevékenység, kölcsönös azonosítások helyszíne. Pszichiátriai osztályos alkalmazása  nézete szerint-lehetővé teszi a farmakon hatás kiegészítését azáltal, hogy  „áttekinthető társas mezőt” ( Mérei, 1989.168.o) biztosit a betegnek, melyben az mozgósíthatja önszabályozási képességét, öngyógyítási erőfeszítéseit. A csoportban minden történésnek „társas konnotációja” van ( Mérei, 1989.), mely nemcsak az élmény intenzitását emeli, hanem az átélés színképét is módosítja (Mérei-Ajkay-Dobos-Erdélyi, 1987.) A másik jelenléte felfokozza az egyén önmagára irányuló tudatszintjét. A csoport gyógyító hatásának lényege, az egyén társas vonatkozásainak kibontása, a helyzeti feszültségeinek racionális feldolgozása.
Bár már Méreinél tartunk, természetesen nem felejtkeztünk el Lewinről, akinek a nyomán a csoportot dinamikus egésznek tekintjük, melynek gyógyító hatása a tagok közötti interdependenciában rejlik. Elmélete alapján kialakított T-csoportokban, a szabad interakciót, s az érzelmek spontán kifejezését tekintik fejlesztő erejűnek. (Aronson, 1987)
Párhuzamosan a szociálpszichológiai indíttatású megközelitésekkel, a pszichoanalízis talaján kinövő csoportpszichoterápiák az egyén illetve a csoport tudattalan működését helyezik figyelmük középpontjába.
A korai analízis a csoportban- megközelítés képviselői a gyógyító hatást egy pedagógiai aspektusnak tulajdonítják: „Az egyiknek adott értelmezés az együtt rezgő megértés által közvetve mindenki számára hasznosak.” (Hidas, 1984.22.o.)
Bion (1999.), a „csoport, mint egész”, tudattalan működésének (alapvetések) felismertetését és átdolgozását tekintette terápiás hatásúnak. A csoport változását követi az egyén változása.

Foulkes munkássága alapján kialakuló csoportanalitikus irányzat a csoport és az egyén intrapszichés és interperszonális jelenségei oszcilláló elemzését tekintette a gyógyítás fő tényezőjének. A terápiás helyzet (matrix) olyan keretet hoz létre, melyben az egyén felfedezheti, és feldolgozhatja az eredeti csoportjából hozott megoldatlan problémáit. Az értelmezés mellett terápiás hatásúnak tartja még  az áttételt a tagok között is vizsgálja-, a szocializációt, tükrözési jelenségeket, sűrítési jelenségeket, információcserét, támogatást, kommunikációt (Behr-Hearts, 1993.). Malcolm Pines ( 2001.) a megértés és a kifejezés belső szabadságának lényegességéről beszél. Ormay és Bokor (2000.) az új viszonyulási lehetőségek kidolgozásában, „kielégítőbb kommunikációs mintázatok” (Ormay, Bokor,2000.384.o) kifejlődésében látja a gyógyító hatás lényegét.
Bár, szinte mindenki, aki csoportokkal foglalkozik, rendelkezik valamilyen eszmével arra vonatkozóan , miért terápiás hatású a csoport, Yalom volt a első, aki  vizsgálta, kutatásokkal alátámasztotta , s közös címszó alá rendezte. Interakcionális megközelítésében szintén a maladaptív kapcsolódások felismerését és korrigálását tekinti elsődleges fontosságúnak, ugyanakkor szemléletébe beemeli a létezés egzisztenciális kérdéseinek vizsgálatát is: terepautának figyelmet kell fordítania azokra a tényezőkre, melyek egy személyt a mindennapokból az autentikus létbe visznek át. (Yalom, 2001.85.o.) A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata  című rendszerező művében összefoglalja a különböző csoportmódszerekben egységesen rejlő terápiás hatásokat, egyben felhívja a figyelmet arra, hogy ezen hatások az egyes módszerek keretében eltérően érvényesülhetnek.

Terápiás tényezők:

Reménykeltés
Egyetemesség
Utánzó viselkedés
Primér családi csoport korrektív összegzése
Szocializációs technikák kifejlesztése
Csoportkohézió
Információátadás
Altruizmus
Interperszonális tanulás
Katarzis
Egzisztenciális tényezők

S visszatérve még a csoportanalízishez: Nitsun (2001.), anticsoport fogalmával  bővíti elődei, de mindenek előtt Foulkes, a csoport feltétlen gyógyító- tehát konstruktív- hatásáról alkotott idealisztikus nézeteit. Roberts szerint megközelítése átmenetet képez Foulkes „indokolatlan optimizmusa és Bion mindent átható pesszimizmusa között.” (Roberts, 2001.) Társadalmi szempontú megközelítésében hangsúlyozza, hogy a csoport akkor tud gyógyító hatású lenni, ha vezetője tisztában van a csoport rombolásra is hajlamos természetével, integrálni tudja azok erejét a terápiás munkába.
Végül, de nem utolsó sorban utalnék a csoportkutatás átfogó, s jelentős hazai képviselőjének Barcy Magdolnának (1992) megállapításaira is, aki, „a csoportfolyamat pozitív hatásait az emberek, kapcsolatok, az érzelmek, a bizalom, az öröm fogalmainak felértékelődésében, nyitottabb, konvenciómentesebb mentalitás kialakulásában” jelölte meg (Barcy, 1992. 7.o.).

Szakirodalom:

Aronson, E.: A társas lény, Közgazdasági és Jogi  Könyvkiadó, Bp.1987.
Barcy, M.: A csoportok hatékonysága és a személyes változás,  Bp.1992.Kézirat
Behr, H. - Hearst,L.E.: Csoportanalízis: a csoport-pszichoterápia  modellje Foulkes
                               Szerint. In:Csoport-pszichoterápia, szöveggyűjtemény.CSAKIT és
                               MaCsoPE, Bp.1993
Bokor, L.- Ormay, T.: Analitkus csoportpszichoterápiák,
                              A pszichoterápia tankönyve, Medicina, Bp.2000
Foulkes, S.H.: A csoportanalitikus pszichoterápia módszere és elvei,
                    Animula,Bp.,2000.
Hidas, Gy.: A csoport pszichoterápia elméleti alapjai ,
                A csoport pszichoterápia elméleti és gyakorlati kérdései,
                Akadémiai Kiadó, Bp.1984.
Mérei: A pszichológiai labirintus, Pszichoteam, Bp.,1989.
Mérei, F. - Ajkay,K. - Dobos, E. - Erdélyi, I.: A pszichodráma önismereti és terápiás
                                                            Alkalmazása, Akadémia, Bp.1987.
Nitsun, M.: Az anticsoport: destruktív erők a csoportban és azok terápiás
                Lehetőségei, Pszichoterápia, 2001.jun.X.3.161-168.
Pines, Malcolm: A csoportanalizis koherenciája, Pszichoterápia, 2001.
Rácz, J.: A csoport  pszichoterápiás helyzet
             Csoport-pszichoterápia, Szöveggyűjtemény. CSAKIT és
             MaCsoPE, Bp.1993.
Rioch, Margaret, J.: Wilfred Bion munkássága csoportokkal,
                           Csoport-pszichoterápia, Szöveggyűjtemény. CSAKIT és
                           MaCsoPE, Bp.1993.
Roberts, J.P.The Importance oFoulke s Matrix Concept, www.psychomedia.it/pm/
Symington, J.&N. :Wilfred Bion klinikai munkássága, Animula1999
Yalom,I.:.A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata, Animula, 2001.