Amit érdemes tudni a pszichoterápiáról.

Miért menjen az ember pszichoterápiába?
Mik a pszichológiai problémák, mik is a tünetek?
Mitől vagyok olyan, amilyen? Mi a személyiség?
Mit jelent a lelki értelemben vett gyógyulás? Hogyan hat a pszichoterápia?
Mit jelent, miben segít, miből áll a pszichoterápia?
Mi nem pszichoterápia?
Meddig tart a pszichoterápia?
Hányféle pszichoterápia létezik?
Gyógyszer és/vagy pszichoterápia?

Mikor érdemes pszichoterápiába kezdeni?

Amikor:
elakadtunk valamiben, problémában, krízisben
elvesztettük a szálat, nem értünk magunkban, magunk körül dolgokat
olyanokat teszünk, úgy viselkedünk, ahogy nem akarunk
nem tudjuk azt tenni, amit szeretnénk
nem érezzük jól magunkat a bőrünkben
nem sikerülnek dolgok
rosszul alakulnak párkapcsolataink
nem tudunk szakítani/befejezni dolgokat
rossz a hangulatunk régóta
céltalannak érezzük magunkat
úgy érezzük, mindig elrontjuk a dolgainkat
értéktelennek, örömtelen önsorsrontónak érezzük magunkat,
nem is tudjuk mit szeretnénk, mire vágyunk, nem tudunk dönteni

Mik a pszichológiai problémák, mik is a tünetek?

A pszichológiai problémák miatt keresünk segítséget. Ezek a problémák vagy újak és meglepőek – vagy régiek és visszatérőek, sokszor egymásba fonódóak.
A „tünet”  orvosi kifejezés, valaminek (betegségnek, problémának) a jelzése jelzi, hogy valami nincs rendben bennem. A pszichés „tünet”  az „én”  védelmében, az önértékelés megtartása végett jön létre.
Mindannyiunknak vannak érzékeny pontjai, sérülései a lelkében, ezek fájdalmas érintése ellen „védekezünk”. Amikor ez a védekezés már nem elég, nem véd eléggé, fokozzuk erőfeszítéseinket, új viselkedést veszünk fel vagy irracionális gondolatokat és érzéseket fejlesztünk ki magunkban, ezek már tünetekként funkcionálnak. Mindez általában addig nem tudatosul bennünk, amíg terápiába nem megyünk.

 
Mi a személyiség? Mitől vagyok én én?

 Ez az alapkérdése a pszichológiának és a pszichoterápiának is. Miért csinálom azt, amit? Miért azt érzem, amit érzek? Miért azt gondolom, amit? Talán csak nem a génjeim miatt? Azok miatt aligha! A gének meghatározzák a személyiség alapjait   de hogy kik is leszünk attól függ, mi történik velünk és mit tanulunk, mi marad meg bennük a történtekből.

Mi a pszichoterápia? Hogyan hat? Mitől lehetek jobban?

A pszichológiai problémák orvoslása alapvetően a belső tudatosság fokozódásán áll vagy bukik. Vagyis minél kevésbé vagyunk  motivációink, érzelmeink, gondolataink, cselekedeteink, észleléseink tudatában, ezek annál nagyobb kontrollt gyakorolnak ránk, annál jobban beleragadunk régi meneteinkbe. A tüneti enyhülést az hozhatja meg, ha felismerjük, és beépítjük állandó, mindennapi tudatosságunkba azt, ami elmaszkolt bennünk, eltorzított vagy éppen indirekt módon tünetekben jelenik meg.
Valójában minden pszichoterápia ezen az úton hat: fokozza a tudatosságunkat (kivétel:viselkedés terápia). Amikor pedig a cél nem a tüneti enyhülés, hanem pl. az általános elégedettség érzet, a személyes hatóerő elérése   más szavakkal az  ön-aktualizáció   akkor is a kulcs: a tudatosság.
Persze erre mondhatjuk azt is, hogy  márpedig én tudom, mit érzek!  Mégis, ha teljesen, tökéletesen tudatában lennénk mindennek, nem lennének tüneteink (szorongásaink, pánikrohamaink, depressziós hangulataink). Tanulnánk a hibáinkból, nem bántanánk meg épp azt, akit szeretünk, nem kötődnénk ahhoz, aki bánt bennünket stb.
A pszichoterápia folyamatában akkor indul el valódi változás, ha szembenézünk életünk legrosszabb rémálmaival, éppen azokkal a dolgokkal, amik miatt annyira védtük magunkat.

A pszichoterápia racionális és megérthető nem ezoterikus, nem meghatározhatatlan, nem misztikus folyamat, melyet csak néhány ember képes felfogni.
A pszichoterápia dialógus nem tanítási óra. Adatokat szolgáltat az ember magáról és a terapeuta ezekkel az adatokkal, információkkal kapcsolatos meglátásait kínálja  megfontolásra   saját érzéseire, tapasztalataira és saját elméleti rendszerére támaszkodva mindeközben. A terapeuta meglátásait aztán a kliens vagy elfogadja, vagy nem, esetleg tovább csiszolja. A kérdés az, hogy vajon a terapeuta segít-e felfedezni igazi valódat, az igazságot az életeddel, érzéseiddel kapcsolatban   vagy sem. Ha nem, akkor ezt szóvá kell tenni! Természetesen nincs olyan terapeuta, akinek mindig igaza lenne, és az is lehet, hogy a kliens változással kapcsolatos elvárásai az irreálisak. Mindezt együttesen kell kideríteni. De az utólsó szó mindig a kliensé. A terapeuta esetlegesen rávilágíthat arra, hogy nagy valószínüséggel mi megy végbe a kliensben, mi az ami valószínüleg zajlik, de csak a kliens tudja eldönteni, hogy ez valóban így van-e. Aktív egyeztetés nélkül a pszichoterápia szórakoztató spekulációk sorozatává válhat, ami semmilyen változást nem segíti elő.

 
Mi nem pszichoterápia?

A pszichoterápia nem lelki masszázs. Nem feltétel nélküli pozitív támogatás, bár időnként ez is benne van. Nincs baj a támogatással, gondoskodással, de ez önmagában  még nem terápia. Bizalmat kell, hogy érezzünk a terapeutánk iránt, de nem feltétlenül kell mindig mindenben egyetérteni vele, nem mindig a legkellemesebb élmény vele lenni. Sőt, ha sose kavar fel a terapeuta egyetlen kérdése sem, nem nagyon halad az ember előre.

A pszichoterápia nem tanácsadás. A világ ontja ránk a tanácsokat. Amikor problémáink vannak a legutolsó, amire ilyenkor szükség van: még egy „jó tanácsra”, még egy ránk nehezedő teherre. A terápia célja, hogy megtanuljuk felismerni saját belső hangunkat, saját prioritásainkat és képesek legyünk lépni is ezekkel kapcsolatosan. A terapeutának nem kell megmondania, hogy mit tegyen a kliens a házasságával, karrierjével, paranoiájával, szorongásával. Ha segíteni tudja a klienst tudatosabbá lenni azzal kapcsolatosan mi is történik benne, körülötte, az képes lesz eldönteni, hogy számára mi a legmegfelelőbb lépés.
Ha egy terapeuta valami olyasmit mond nekünk, hogy jelen szerelmünkhöz való kötődésünk egy valami elől való menekülést jelez, azaz érdemes még elgondolkozni az eljegyzéssel kapcsolatban, - valószínüleg többet segít, mintha konkrétan megmondaná, hogy bontsuk fel az eljegyzést, vagy sem. Ez utóbbi ugyanis egyetlen terapeutának sem áll jogában, mármint, hogy átvegye a kontrollt felettünk. Azt várjuk el a terapeutánktól, hogy segítsen rendet tenni magunkban, a motivációinkban.
Természetesen a tanácsadásnak van helye, ha erre szerződik kliens és szakember. A fenti példa a tanácsadás eltorzított karikatúrája, szerencsére ezt így ma már nagyon kevesen művelik. De fontos megjegyezni, hogy a tanácsadás sosem jelent direkt ötletelést, direkt tanácsok adását. (részletesebben lásd: Kezdő oldal)

A legegyszerűbb módja annak, hogy megkülönböztessük a pszichoterápiát az olyan pszichoterápiás eszközöktől, mint pl. a tanácsadás, támogatás, tanítás, információ adás: feltenni a kérdést: elősegíti-e belátást.
A belátás nem intellektuális értelembe vett tanulás. Ez egyfajta nagyon személyes és energetizáló élmény, ami minden jó pszichoterápiás kezelés középpontjában kell álljon!
 

Meddig tart a pszichoterápia?

A módszertől, a probléma jellegétől, megfogalmazhatóságától függ, hogy meddig tart egy terápia, s erről szóbeli megállapodást köt a terapeuta és kliens a terápia elején.
Vannak időhatáros (pl. Rövid Dinamikus Terápia, Autogén Tréning, Család- és párterápia stb.) és időhatár nélküli módszerek (pl. Pszichoalízis, Analitikusan orientált terápia).
Az időhatár egy jövőbeli fix időpontot vagy fix ülésszámot jelent. Az időhatár nélküli pszichoterápia általában akkor ér véget, amikor mindkét fél úgy érzi, hogy elérték a kitűzött célt, hogy nemcsak tüneti javulásról van szó, hanem valódi, pozitív változás történt a kliens  érzelmi, gondolati világában, ezáltal életében is.

Érdemes azzal is számolni, hogy időbe, néha 4-5 ülésbe is belekerülhet, mire az egész élettörténetét elmeséli  az ember, vagy mire meg tudja fogalmazni a fő problémáját. Néha az elődleges gond mögött egyéb problémák is előkerülnek, mely  tovább bonyolíthatja az időhatár kérdését.
Időnként a terápia elején gyorsan enyhülnek tünetek, de a gyökérproblémák csak hosszas, türelmes munkával simulnak el, oldódnak fel. Mindez kihat a pszichoterápia időtartamára.

A terápia önkéntes műfaj, ha a kliens elégnek érzi a tüneti javulást és nem kíván mélyebb önfeltárásba fogni, befejeződhet a terápia. Ez azonban azzal a rizikóval járhat, hogy nem történik tartós változás, esetleg tünetváltás következik be. Másfelől érdemes a szerződéshez igazodni, illetve problémaként felhozni, ha abban változást, előbbi befejezést kívánnánk. Ez a terápia, a kapcsolat megnyugtató lezárásához elengedhetetlen lépés.

Azonnal abba lehet hagyni a terápiát, ha terapeuta átlép bizonyos szakmai és intim határokat. Ilyenkor érdemes az Etikai Bizottsághoz fordulni, illetve más terapeuta segítségét kérni.

 
Hányféle szakpszichoterápia létezik?

Önmeghatározás szerint több száz pszichoterápiás módszer van.
Szakmai elfogadottság alapján egy-két tucat, ráadásul ez országonként is változó. Magyarországon:

• Analitikus terápiák:

                Standard Pszichoanalízis
                Pszichoanalitikusan orientált pszichoterápia, pszichodinamikus terápia
                Pszichoanalitikus rövidterápia

• Viselkedés- és kognitív terápiák:

                Viselkedésterápia (Magatartásterápia)
                Kognitív terápia
                Integratív pszichoterápia

• Humanisztikus pszichoterápiák:

                Személyközpontú pszichoterápia

• Egyéb mélylélektani pszichoterápiák:

                Jungi analitikus pszichoterápia
                Aktív analitikus pszichoterápia
                Szimbólumterápia
                Dinamikus rövid pszichoterápia    
     

• Egyéb terápiák:

                Hipnoterápiák
                Mozgás- és táncterápia
 

• Gyermekterápia

• Csoport-pszichoterápiák:

                Dinamikus csoport-pszichoterápia
                Pszichodráma csoport-terápia
 

• Család- és párterápia

 

(Fő személyiségelméleti irányzatok szerint: mélylélektani, magatartás-lélektani, humanisztikus felosztás is lehetséges.)
 

/ Forrás: Pszichoterapeuta Szaknévsor 2008., Mentalport 2008.
             Szőnyi G., Füredi J.: A pszichoterápia tankönyve, Medicina, 2008. /
 

 

Pszichoterápiás formák
   Egyéni terápia
   Csoport pszichoterápia

Egyéni terápia

A pszichoterápia általában kétszemélyes helyzetben zajlik (kivéve:család-, pár- és csoportterápia, pszichodráma). Terapeuta és egy páciens közötti összhangra, bizalomra, elkötelezettségre épül. Módszertől, problematikától függ a pszichoterápia hossza, időtartama, az ülések gyakorisága, a technika (verbális, non-verbális, mozgás-tánc, imaginatív, kognitív, dramatikus, pszichoanalitikus stb.) és a feltételrendszer.


Csoport pszichoterápia

Analitikus kiscsoport: 5-9 résztvevő és egy csoportvezető közös munkája. Alkalmanként 2x45 percben zajlik heti 1-2-szer, hosszabb,1-2 éves időtartamban. Erre azért van szükség, mert a tartós, érdemi lelki változás időigényes folyamat. Az analitikus kiscsoport sokféle probléma esetében lehet hatékony, de különösen akkor javallott, ha a probléma elsősorban kapcsolati jellegű (kapcsolat-teremtési nehézségek, rendszeres párkapcsolati kudarcok, visszatérő konfliktusok stb.) A munkamód: beszélgetés, egymáshoz kapcsolódás. Lehetővé teszi, hogy a résztvevők saját és a többiek belső világát, reakcióikat megismerjék, új viselkedési módokat kipróbáljanak, személyiségük gazdagodjon. Léteznek személyiségfejlesztő, önismereti csoportok is, melyek nem terápiás céllal szerveződnek.

Lásd még: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pszichoterápia