Rendszerközpontú terápia (RKT) Dr. Yvonne Agazarian Élő Humán Rendszerek elméletére épülő speciális csoportterápiás forma. Az elmélet szerint az élő humán rendszerek az információk felismerése és integrálása révén maradnak fenn, az egyszerűbb felől a komplexebb irányában fejlődnek és változnak. A kevésszámú, de szigorúan  definiált fogalmakhoz  az RKT megfelelő módszereket, technikákat  és eszközöket határoz meg. Ezeket a gyakorló szakember egyéni, pár-, és csoport helyzetekben alkalmazza azzal a céllal, hogy  a különbségek megtapasztalását feltárja, feldolgozza és integrálja. Az un. Funkcionális Alcsoportképzés módszerével ezek az élő humán rendszerek növelik azon képességüket, hogy problémájuk, kérdésük mindkét oldalát átlássák és hatékonyan megoldják. Az elmélet a „Rendszerközpontú Csoport-Terápia” könyvben jelent meg először, 1997-ben.

Az elmélet magyarázatot ad arra, hogy az élő humán rendszerek mi módon őrzik meg, tartják energiájukat határaikon belül és irányítják azt céljaik felé. Elsődleges cél: túlélés, fennmaradás, fejlődés; másodlagos célok: a környezetre való ráhatás. A rendszerközpontú csoportokban funkcionális alcsoportokban történik a munka, senki nem „marad egyedül”. Az alcsoportok a csoportban felszínre kerülő témák mindkét aspektusát megdolgozzák, megbeszélik, feltárják. Ez gyakorlatilag a tréning-csoport terápiás kapacitását erősíti és lehetővé teszi, hogy a tagok aszerint választhassanak a konfliktus aspektusai közül, hogy melyik milyen terápiás pluszt ad személyes munkájukhoz. 

Az Élő Humán Rendszerek elmélete bármilyen elő humán rendszerre alkalmazható, érvényes: az egyszemélyes szinttől a párokon át a családok, nagycsoportok, szervezetek, vagy akár nemzetek szintjén is.

Az elmélet célirányos, önmagát korrigáló izomorf rendszerek hierarchiájáról beszél. A legfontosabb alaptétele, hogy az élő humán rendszer fennmaradásának és fejlődésének alapja a különbségek felismerése és integrálása.

A "különbségekkel" folyó munka

Az embernek mindig kihívást, nehézséget jelent, ha valami eltérővel, mássággal, különbözővel kerül szembe. Pl. vélemény, hit, elképzelés, ötlet, vágy, akarat, érzés. Akkor is gondban lehetünk, ha a „másságot”, „ismeretlent” önmagunkban tapasztaljuk meg. A csoport gyakran a „nagyon eltérőre”, másra  vagy úgy reagál, hogy nem vesz róla tudomást (ignorálja), elkerüli, megpróbálja megváltoztatni, átalakítani vagy hibáztat, megítél, bűnbakot képez belőle. Az ilyen csoportok hosszú ideig fenn tudnak maradni változatlan formában, hiszen bármi ami a status quo-t érinti, nem engedi be a rendszerbe, elutasítja.

Emiatt a tendencia miatt a rendszerközpontú terapeuta vagy konzultáns elsősorban a rendszeren belüli kommunikációt figyeli. Különösen arra vigyáz, hogy a kommunikációs „zaj” csökkenjen. A zaj egyenlő az ellentmondásokkal, a kétértelműséggel, és a redundanciával. (lásd Shannon and Weaver elmélete: információ-transzfer és a zaj inverz kapcsolata).

A perspektívákkal történő munka

Az egyéni jóllét és az elő humán rendszerek célkövető munkája szempontjából nagyon fontos a perspektívaváltás képessége. Akik képesek erre, kevésbé veszik magukra a fejlődéssel járó  elkerülhetetlen nehézségeket. Amikor kevésbé vesszük személyesre a dolgokat, kevésbé érezzük magunkat frusztráltnak, sértettnek, ritkábban keveredünk terméketlen vitákba. Amikor annak a rendszernek a kontextusában értjük meg magunkat, amihez tartozunk (család, iskola, üzlet, politikai párt, egyház, sport klub stb.), nem csak  ezek feladatainak ellátásában veszünk részt, hanem  a fejlődésükben is.

Fejlődési fázisok

A rendszerközpontú módszer az élő humán rendszerek elméletből fejlődött ki, az élő humán rendszerek fejlődési fázisainak a következőket tartja: 1. az autoritással kapcsolatos fázis, 2. intimitás, 3. fejlődés, munka fázisa.

RKT mint Pszichoterápia

Az élő humán rendszerek elméletéből létrejött pszichoterápiás, üzleti, szervezeti és oktatási alkalmazása is. Egyéni és csoport, család- és párterápiás vonatkozásban is használható.
Az RKT szerint a személy szenvedésének nagy része abból származik, hogy csak az egyéni, személyes perspektívát látja meg. Azáltal tudja a terápia előmozdítani a kliens személyes fejlődését,, hogy kifejleszti, erősíti képességét, hogy lássa magát annak a rendszernek a perspektívájából is, aminek tagja, vagyis renszerközpontú perspektívából szemlélje önmagát. A folyamatot a fenti fejlődési fázisok tudatosításával is segíti. Két ellenállási jelenségre hívja fel a figyelmet: szorongás és depresszió. Megtanítja a klienst ezek felismerésére és csökkentésére, arra, hogy ha már tudatossá válik, választási lehetősége is nyílik (dönthet: az ellenállást, a „depressziót”, a szorongást vagy az a mögöttes impulzusokkal, érzésekkel való munkát választja-e.)

Agazarian, Y.M. (1994) The phases or development and the systems-centered group. In M. Pines &V. Schermer (Eds.), Ring of fire: Primitive object relations and affect in group psychotherapy. London: Routledge, Chapman & Hall
Agazarian, Y.M. (1997a). Systems-centered therapy for groups. New York Guilford Press
Agazarian, Y.M (1997b). Glossary of SCT terms. The SCT Journal, 2, 3-10 Agazarian, Y.M. (1999a). Phases of development in the systems-centered group. Small Group Research, 30 (1), 82-107
Agazarian, Y.M. (1999b). Systems-centered therapy. In H.G. Rosenthal (Ed.), Favorite counseling and therapy techniques. Washington, DC: Accelerated Development
Agazarian, Y.M. (2001). A systems-centered approach to inpatient group psychotherapy. London: Jessica Kingsley Publishers
Agazarian, Y.M. (2002). A systems-centered approach to individual and group psychotherapy. In L. Vandecreek & T. Jackson (Eds.). Innovations in clinical practice: A source book, Vol. 20, 223-240. Sarasota, FL: Professional Resource Press
Agazarian, Y.M. & Gantt, S.P. (2000). Autobiography of a theory. London and Philadelphia: Jessica Kingsley Publishers
Agazarian, Y.M. & Gantt, S.P. (2003). Phases of group development: Systems-centered hypothesis and their implications for research and practice. Group Dynamics: Theory, Research and Practice, 7(3), 238-252
Agazarian, Y.M. & Gantt, S.P. (2005). The systems perspective. In S. Wheelan (Ed.), Handbook of group research and practice. Thousand Oaks, CA: Sage Publications.
Agazarian, Y.M. & Jenoff, S. (1993). Systems theory and small groups. In: Kapplan & B. Sadock (Eds.), Comprehensive textbook of group