Pszichológusok és a gyermekvédelmi törvény

2022-02-11 | Gabriella Kis
gyermekvédelem

A Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pszichiátriai Társaság közzétett egy állásfoglalást a Facebookon 2022. január 22.-én úgy, hogy sem tagsággal sem a vezetők nagy részével nem egyeztetett. Sokan tiltakoztunk, a médiában is megjelentek ezzel kapcsolatban interjúk, hangsúlyos cikkek. (lásd a bejegyzés alján).

Az időzítés (közelgő gyermekvédelmi népszavazás) és a téma (nemi identitás, szexuális orientáció, transzneműség) miatt az állásfoglalás erősen propaganda jellegű, hiányzik belőle a tudományosság. 

Az állásfoglalás kijelenti, hogy születéskor az újszülött neme „számos” esetben, nem mindig megítélhető. Ugyanakkor tudjuk, hogy a „számos eset” nem tudományos mennyiség és valójában a népesség nagyon kis részét jelenti: 0.05%-0,07%-át jelenti (interszexuálisok, akiknek méhük és péniszük is van) stb.). Az sem igaz, hogy nem megítélhető, mert a nagyon ritka (0,01%) kromoszóma rendellenességek is megállapíthatók, azaz megítélhetők (Klinefelter-, Turner szindróma + másik tizenöt jelenség). Az újszülöttek 99,9%-a egyértelműen nő vagy férfi nemi szervekkel, biológiával születik és a nem teljesen egyértelműen megállpítható.

Kijelenti, hogy a nemi identitás biológiai megközelítésben változhat az élet során, ugyanakkor „a környezeti hatások ezt a folyamatot alapvetően és meghatározó módon nem befolyásolják”. Önellentmondásos és  hamis állítások. Ugyanis a nemi identitás alakulásában meghatározó tényező, milyen biológiai nemmel születik valaki, s ez (a biológiai nem) nem változik (senkinek nem nő ki és nem sorvad el a nemiszerve) - a nemi identitásban a nemi szerep rész sem változik, kivéve ha valaki transzszexnek (a biológiai nemétől eltérőnek) érzi magát. Az USA-ban a lakosság 0,3-0,6%, az Európai Únióban 0,3% aki transzneműnek tekinti/érzi magát. 

Másik vitatható tézisük: A szexuális orientációt „döntően biológiai tényezők befolyásolják (pl. genetika, hormonális hatások)…a pszichoszociális hatások szerepe a biológiai faktorok mellett nem meghatározó mértékű”. Ezzel szemben az igazság viszont az, hogy régóta keresik, ám nem találják a nem heteroszexuális orientáció génjeit. Másfelől minden pszichológus tudja, hogy a viselkedés, érzelmi állapotok rendkívül sok tényező által befolyásolt dolgok az embernél, a pszichoszociális faktorok (szexuális és egyéb traumák, abúzusok, diszfunkcionális család, nevelés, kortárskapcsolatok stb.) is igen jelentős hatást gyakorolnak ránk, nem csak a biológia.

A következő, a nem hetero párok által felnevelt gyermekek orientációjára vonatkozó mondat sem stimmel - ez sem igaz így, elhallgatja az ellenkező eredményt adó vizsgálatokat.

Aztán kemény csúsztatással egybekötve a nemi identitást és a szexuális orientációt mossa össze a nyilatkozat, mondván a szexuális kisebbségek "nem maguk választják a sorsukat”. A nemi identitásra vonatkozóan úgy pontos a megállapítás, hogy a transzneműeknél az elsődleges, hogy minek érzi magát az illető és a biológiai nemet próbálják alakítani ehhez az érzéshez hormonkezeléssel, műtétekkel. A szexuális orientáció pedig sokkal bonyolultabb, érzékenyebb kérdés, mint egyszerű sorsválasztás. A "nem maguk választják a sorsukat” pedig erősen érzelmi hatásra törő kijelentés, ami nem igazán a tudományos nyilatkozatok sajátossága!

Természetesen ezután már csak a reparatív szemléletű terápia káros volta és a gyermekek nem csak szülők általi szexuális nevelésének fontosságára hívja fel a figyelmet a nyilatkozat. Minden komolyabb alátámasztás nélkül!! Gyorsan szembe menve az előzőekben kifejtettekkel: a nyilatkozat szerint minden a biológián múlik, a terápia viszont befolyásol, szükséges a szexuális nevelés. Akkor most mi is van??

A befejező mondatban pedig ki meri jelenteni, hogy „széleskörű, bizonyítékokon alapuló, tudományos és szakmailag hiteles tájékoztatás”, amit itt letett az asztalra. Egy ilyen módon kiadott  nyilatkozat minden csak nem hiteles és főképp nem tudományos - a szakma szégyene.

Az  Értékközpontú Pszichológusok Csoportja kiegyensúlyozott választ adott a nyilatkozatra, ennek két fontos részét idézve zárom ezt a bejegyzést, rábízva az olvasó józan eszére a továbbiakat:

Az MPT által kiadott állásfoglalás határozottan állítja, hogy a nemi identitás és a szexuális orientáció alakulására semmilyen hatással nincs a nevelés, a kultúra, a társadalom, éppen ezért a genderalapú érzékenyítés vagy a szexuális edukáció új alapokra való helyezése nem lesz hatással a gyerekek fejlődésére. Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét, és nem szolgál magyarázattal számos kérdésre. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy mivel magyarázható a fiatalok körében a transzneműség és a nem heteroszexuális orientáció nagymértékű növekedése, ha az alapvetően biológiai tényezők által meghatározott (ahogy az idézett MPT állásfoglalásban állítják), és semmilyen jelentős hatása nincs a környezetnek? Míg a teljes felnőtt amerikai népesség kb. 5%-a vallja magát nem heteroszexuálisnak, a 1997-2002 születettek közel 16%-a tartja magát queernek a GALLUP felmérése szerint.”

„A genderelmélet több állítása a nemek nonbinaritásáról, a biológiai alapok jelentőségének relativizálása a nemi identitás esetében, a szexuális orientáció tekintetében pedig annak túlhangsúlyozása egyelőre nem tekinthető tudományosan megalapozottnak, és önmagában nagyon sok logikai ellentmondással terhelt. Ebből kifolyólag nem támogatjuk ezeknek a vitatott állításoknak a szexuális nevelésbe való integrálását, amiről valójában a vita szól. Az intézményekben történő szexuális edukáció fontos, ám az nem helyettesítheti a szülők által a gyermek igényeire szabott, folyamatos és a család értékeihez illeszkedő ismeretátadást. A szexualitásról való beszélgetés nagyon ritkán szűkül pusztán információk átadására, mivel általában valamilyen értékrend, illetve attitűdök formálásáról szól, tehát nem pusztán tudományos, hanem világnézeti kérdéseket is érint. A cél a gyermekek érdekében az volna, hogy a két színtér (intézmény és család) közösen, lehetőség szerint összhangban segítse a gyerekeket és a fiatalokat ebben a tekintetben is. A gyermekek egészséges testi, lelki és morális fejlődéséért, identitásuk alakulásáért, az elsődleges felelősséget a szülő viseli, ezért is kívánatos, hogy együttműködésre és összhangra törekedjünk velük.” / Értékközpontú Pszichológusok Csoportja/

A témához kapcsolódó vélemények, interjúk:

Az értelmiség felelőssége – Prof. Bagdy Emőke

Elfogadhatatlan – Uzsainé Pécsi Rita interjú

Így tévednek

Hatalmi erők nyúltak a tudományhoz

Nincs konszenzus a szakmában

Saját szabályait szegte meg a Magyar Pszichológiai Társaság vezetősége

Hozza nyilvánosságra kik írták alá