Pszichológushoz, pszichoterapeutához általában azért jönnek az emberek, mert valami még vagy már nem működik az életükben, párkapcsolatukban, változni, változtatni szeretnének önmagukon, viselkedésükön, érzelmeiken, viszonyulásaikon. Nehézségeken könnyíteni szeretnének, problémáktól szabadulni.
A probléma azonban nem azonos a nehézséggel. Nehézségnek hívhatunk valamely nem kívánatos helyzetet, amit egyszerű, un. „rendszeren belüli” (elsőfokú) változással általában könnyebben feloldhatunk. Probléma a nehézségek helytelen kezeléséből adódik. Pl.: Tagadjuk, hogy nehézségünk van valamiben, ennek következtében nem teszünk ellene (strucc-politika, csőlátás), tartósítja és problémává fokozza a helyzetet. Vagy pl. cselekszik az ember, amikor nem kellene (álprobléma esete). A probléma zsákutcát, holtpontot képez.
Közhely már, hogy más a barát és a pszichológus segítsége. Sokszor paradox módon hatnak a „jó” tanácsok. Ha valakinek nehézsége van a barátkozásnál, az a mondat, hogy „légy spontán” pont az ellenkező hatást váltja ki belőle. Akarni elaludni pedig nem lehet, ha már valaki nem tud elaludni.
A pszichológus, pszichoterapeuta un. másodfokú változás elérésében igyekszik segítkezni.
